|
Az
1930-as évek végén, az 1940-es évek elején az egyeduralkodó,
közhasználatú hangrögzítő berendezés a viaszlemezvágó
volt. A háborús időszak miatt akadozott az ellátás a
lemezvágóhoz szükséges alapanyagokból, ezért a leleményes
hangvadászok új, számukra hozzáférhető anyagokkal végezték
kísérleteiket.
Nem
ismerem a feltaláló nevét, aki először használta fel
hanglemeznek a kiszuperált, orvosi célra készült röntgenfilmet.
Bizonyos, hogy az eljárás elterjedt Magyarországon,
így az amatőrökön kívül a Magyar Rádióban is készültek
újra hasznosított röntgenfilmre vágott lemezek.
Úgy
éreztem, hogy az 1940 körül készült röntgenhanglemezek
több ponton kapcsolódnak mai életünkhöz, éppen a manapság
oly gyakran előforduló szavak, kifejezések, mint a 'multimédia'
vagy az 'újrafelhasználhatóság' révén. A barázdák szántotta
röntgenfilmeket fotónegatívként használva fényérzékeny
papírra másoltam őket, s bizonyos részeiket felnagyítottam.
Némi
szerencsével magán hanglemezgyűjtőknél nagyobb mennyiségű,
változatos rajzolatú, képileg is érdekes hanglemezekre
bukkantam, amelyekből különböző fotótechnikai eljárásokkal
kiállítóterem falára szánt képeket készítettem.
|