|
A
tipikus képi jellegzetességek kikeresése, a sajátos,
visszatérő vonások kiemelése, pont úgy, ahogyan egy
arcot is jellegzetes vonásai alapján azonosítunk a vizuális
érzékelés során. Ezen alapszik a wavelet-analízis: a
wavelet visszatérő képi jellemző. A visszatérés mind
az időt, mind a gyakoriságot jellemzi, azaz hogy milyen
külső jelek formálnak jellegzetesen egy orrot, és milyen
gyakori ez a jellemző.
"A
művészet és a tudomány soha nem különült el teljesen
egymástól. Mindkettő igyekszik a 'külsőt' és a 'belsőt'
vizsgálni, azonban a külső itt mindenképpen a belső
tükröződést jelenti, a belső pedig évmilliók alatt alakult
ki a külsőre adott észrevétel - visszahatások révén.
A módszerek különbözőek, azonban a gyakori kereszthatások
gazdagítják és ösztönzik mind a művészetet, mind a tudományt.
Az
összhangok (a mikro és makro jellegzetességei) mindennapi
jó érzésünkhöz hozzájáruló alapvető tényezők. A művészek
a fotográfia elméletének és technikájának alkalmazásán
keresztül felfedezték a jelentésazonosságokat és -különbségeket,
vagyis azt, miként mutatkozik meg az egész és a rész
különböző perspektívában, például nagyítás és kicsinyítés
által. A tudomány a formák visszatérését a fraktálok
mikro-és makrovilágában fedezte fel, de ez mindennapi
megfigyeléseinknek is része.
A
másik ide vonatkoztatható felfedezés a részelemek jellegzetességeinek
az egészben való megmutatkozása, amelyet először Püthagorasz
a zenében mutatott ki. A waveleteket a modern tudomány
alkalmazza a releváns formák és alkotóelemek megtalálására.
Waveletekkel jeleníti meg például a tipikus archoz tartozó
orrot, vagy a már atipikusnak számítót (lásd Cyrano),
mint képzeletünk földfelszínét."
Vámos
Tibor
|